Gordonkaművész. Sopronban született 1932. december 29-én. Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte, majd 1950 és 1959 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gordonka szakán folytatta Friss Antal és Banda Ede növendékeként, kamarazenét Weiner Leótól és Mihály Andrástól tanult. 1957 és 1963 között a Magyar Állami Operaház zenekarának tagja, 1963-tól 1994-ig szólócsellistája. 1957 és 1977 között a Bartók Vonósnégyes, 1979 és 1982 között a Végh Vonósnégyes, 1985-től 2005-ig az Új Budapest Vonósnégyes tagja.

1977-től a Budapesti Vonósok kamarazenekar alapítója, művészeti vezetője, 1982 és 2012 között egyúttal cselló szólamvezetője. 1978-tól szólistaként is szerepelt Nyugat-Európában. 1983-tól 1989-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola adjunktusa, 1989-től 1997-ig docense, 1997-től 2003-ig egyetemi tanára, majd emeritusz professzora. Mesterkurzusokat tartott Európában és a tengeren túl. Liszt-, Kossuth- és Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas.

Együtteseivel számos lemezfelvételt készített, többek között a Bartók és az Új Budapest Vonósnégyessel is rögzítették itthon és külföldön Beethoven, Brahms és Bartók összes vonósnégyesét, valamint a Budapesti Vonósokkal a barokktól a kortárs zenéig mintegy 40 CD-t, amelyekkel rangos nemzetközi díjakat nyertek. 1994-ben kezdeményezésére indult meg Fertőd-Eszterházán a Budapesti Vonósok Haydn-fesztiválja, amelyet egészen az elmúlt évekig folyamatosan megtartottak.