Botvay Károly három országos első díj elnyerése után döntött véglegesen a zenei pálya mellett. 1957-től a Magyar Állami Operaház csellistája, 1963-tól szólócsellistája volt. 1957-től 20 éven át a Bartók Vonósnégyes tagjaként ért el nagy nemzetközi sikereket, a kvartettel Kossuth-díjat is kapott. A Budapesti Vonósok Kamarazenekar 1977-es alapításakor őt kérte fel művészeti vezetőjének, 30 éven át cselló szólamvezetőként játszott az együttesben.

1979 és 1981 között a Végh, majd 1985-től 2005-ig az Új Budapest vonósnégyes csellistája volt. Mintegy 110 vonósnégyes lemez fűződik a nevéhez, kétszer is felvette Brahms és Beethoven összes vonósnégyesét. Kamarazene partnerei között olyan nevek szerepeltek mint Emil Gilels, Nobuko Imai, Pinchas Zukerman, Jean-Pierre Rampal és Végh Sándor. Szóló és kamarazenei felvételei mellett a Budapesti Vonósokkal mintegy 70 lemezt készített. Több hanglemezdíjat kapott, mint a Deutscher Schallplattenpreis, vagy a párizsi Charles Cros Akadémia nagydíja. 1983 óta jelenleg is tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán kamarazenét. Számos cselló és kamarazene mesterkurzust tartott itthon és külföldön is, illetve több intézménynek volt vendégoktatója /Anglia,Svájc, Olaszország, USA, Kanada, Ausztrália, Japán, Hong Kong/