A klasszikus is lehet kortárs, a kortárs is lehet klasszikus. A Budapesti Vonósok régóta nagy sikerrel futó sorozata a Klasszikusok tükrében, amelyen Molnár Szabolcs zenetörténész vezetésével és a jelen lévő zeneszerzők segítségével ismerhetünk meg közelebbről új műveket, továbbá keressük a kapcsolódási pontokat a régi és az új között, hiszen egy barokk művet is úgy kell játszanunk a 21. században – saját szűrőnkön áteresztve –, hogy az az újdonság erejével hasson, úgy, ahogyan hathatott saját korában is, miközben a mai zeneszerzők is ezer szállal kötődnek a múlt mestereihez.

Corelli híres, karácsonyiként emlegetett concerto grossója egy teljesen új műfajjal ismertette meg a közönséget a 18. század elején, a szentestére komponált g-moll mű pedig egy ringatózó Pastorale tétellel ér véget, amely a jászolban fekvő, alvó kisded képét idézheti fel hallgatójában. Akárcsak a karácsonyvárás, az advent időszaka, ugyanúgy a Studio5 elnevezésű zeneszerzői csoportosulás tagjaként is ismert Kutrik Bence új műve, az Adventus is a megérkezésről, a készülődésről, a megérkezésre várásról szól. A Budapesti Vonósok felkérésére komponált darab nem kapcsolódik közvetlenül az adventi időszakhoz, de – ahogyan a szerző fogalmaz – „valamennyire mégis jelen van benne az ünnep, ünnepélyesség általában”. A Corelli- és Kutrik-művek után Bánkövi Gyula – akinek nevével a Bartók Rádió hallgatói is rendszeresen találkoznak, hiszen a komponista a csatorna kiemelt szerkesztője, műsorvezetője – maga gondolja tovább új darabjában a német barokk szerző, Heinrich Ignaz Franz Biber híres Rózsafüzér-szonátáit. A Biberiamo címe egyszerre utal Biber nevére, a „Ti amo!”-ra, amely olaszul annyit tesz: „Szeretlek!”, valamint az olasz kötőmódra, vagyis egy szóban fejezi ki azt, hogy „Szeressük Bibert!” / „Jó lenne, ha szeretnénk Bibert!”. Bánkövi kompozíciójában a német barokk mester Rózsafüzér-szonátáinak tételeit dolgozta át vonószenekarra Biberre reflektáló, de nagyon is 21. századi gondolatokkal. A zeneszerző célja, hogy „ne lehessen megállapítani, hol kezdődik a műben Biber, valamint hol végződik Bánkövi – és vice versa.”