A zene fővárosai

Új sorozatot indít az idei évadban a Budapesti Vonósok Kamarazenekar: európai városok múltbeli zenekulturális életének kivágataival ismerkedhet meg a közönség a Vigadóban. Ritkán játszott különlegességek után mindhárom este egy-egy közkedvelt kompozíció zárja a műsort. A zene fővárosai című sorozat házigazdájaként az ismert és közkedvelt zenetörténész-műsorvezető, Bősze Ádám áll a színpadra, aki már több zenetörténeti témájú sorozatot is készített a Budapesti Vonósokkal.

Nápoly

A zene fővárosai című sorozat második estjén a nápolyi muzsika uralja a színpadot: az 1700-as évek első felében virágzó helyi zenekultúrát fedezhetjük fel. A 18. századi Nápolyban sok operát mutattak be, így a Budapesti Vonósok is – két hangszeres kompozíció után – egy rövid komikus zenés színpadi darabot, Az úrhatnám szolgálót, Pergolesi művét adják elő.
Nicola Porpora nemcsak zeneszerzőként, hanem neves énektanárként is működött, többek között ő tanította a korszak két leghíresebb kasztrált énekesét, Farinellit és Caffarellit. 1736-ban, Londonban adták ki 6 Sinfonie da camera című gyűjteményét (op. 2). Triószonátákat tartalmaz ez a kötet, hiszen két hegedűre és continuo-csoportra íródtak ezek a darabok, beleértve az ezen az estén elhangzó, első, G-dúr hangnemű kompozíciót.
Bár Alessandro Scarlattit főleg vokális művei tették ismertté, a nápolyi hangversenyen egy hangszeres művével, f-moll concertójával ismerkedhetünk meg. Ez a kompozíció 15 évvel a szerző 1725-ös halála után, 1740-ben jelent meg Londonban egy hat concertót tartalmazó sorozatban. Azonban némileg vitatott, hogy eredetileg milyen előadó-együttesre készülhetett. Ugyanis a gyűjtemény bizonyos darabjai – beleértve az ezen a koncerten hallható, első, f-moll kompozíciót – talán négyszólamú vonósegyüttesre íródtak, nem pedig a concerto grossókat megszólaltató nagyobb apparátusra.
Pergolesi összesen huszonhat évet élt, tuberkulózisban halt meg. Legtöbbször a La serva padrona című szórakoztató, vidám színpadi darabját játsszák – az olasz címet általában így magyarítják: Az úrhatnám szolgáló. A rövid, mindössze negyvenperces kompozíciót 1733-ban mutatták be, Nápolyban. Műfaja intermezzo (közjáték), hiszen a kor gyakorlatának megfelelően egy opera seria (komoly opera) szüneteiben adták elő. Az úrhatnám szolgálót Pergolesi egy másik művének, az Il prigionier superbo (A büszke fogoly) című komoly operájának két szünetében mutatták be először, ezért tagolódik két felvonásra a könnyed színpadi darab. A bonyolult cselekményű opera seriával szemben a szórakoztató közjáték azonnal sikert aratott, és önálló darabként is elkezdték játszani.
Az úrhatnám szolgáló cselekménye egy agyafúrt szobalány és egy idősödő úr között bontakozik ki. Igazi kamaradarabról van szó, összesen három szereplő lép színre: Uberto, az idős úr; Serpina, a szobalány; valamint Vespone, a szolga – ez utóbbi egy néma szerep. A két rövid felvonás – zenei szempontból – két–három áriából, és egy-egy záróduettből épül fel, nyitány nincs.
A 2022-es pápai Haydn Fesztiválon a Budapesti Vonósok már előadták Pergolesi vidám zenés színpadi darabját. A furfangos szobalányt alakító Bordás Barbara – klasszikus zenei iskolázottsággal – főleg operett- és musical-szerepeket énekel, jelentős tapasztalatot szerezve a zenés színpad világában. Az idős urat egy fiatal operista, Erdős Attila játssza.